2022.07.30.
"Eh, mi a név?
Mit rózsának hívunk,
Bárhogy nevezzük,
éppoly illatos."
Szerintetek igaza volt Shakespeare-nek, hogy a tartalmon nem változtat, hogy milyen szavakkal jellemezzük azt?
Ha egy diák megbukik a vizsgán, nem mindegy, hogy egyest kap, vagy azt írják be neki, hogy még nem sikerült?
Bár Shakespeare rózsáinak illatosságát ugyan nem változtatja meg az elnevezésük, de kutatási eredmények azt mutatják, hogy emberek esetében igenis van jelentősége annak, hogyan címkézi a teljesítményüket a környezetük.
Ha nem tudok lefutni 100 métert kifulladás nélkül, pláne nem szintidőre, és egyest írnak be nekem a tájékoztatómba, akkor gondolkodhatok magamról úgy, hogy nekem ez nem megy, hagyom a csudába, minek is álltam fel a székből....
Tekinthetek úgy a futási képességemre, mint egy öröktől való, soha meg nem változtatható dologra, aminél nincs más lehetőségem, mint megvonni a vállam, hogy: "Háát, ez van... ilyen vagyok..."
Könnyen beláthatjuk, hogy ha a környezet is ezt a szemléletet erősíti, ha egyesekkel értékeli a produkciómat, akkor ettől nem jön meg a kedvem a kitartó próbálkozáshoz.
Ellenben, ha azzal az aprócska, ám mégis szupererős szóval, hogy MÉG meghintjük a teljesítményt, máris egészen új árnyalatban pompázik, a jelen kudarcát a jövőbe vetett reménnyel színezi át.
"Ezt még egy kicsit gyakorolnod kell."
"Most még nem sikerült, sebaj, egy pici gyakorlás, és holnap jobban megy majd!"
A ma "MÉG nem"-je a holnap "MÁR igen"-je!
Ha ezt a szemléletet a magunkévá tesszük, ha mi magunk is gyakoroljuk, akkor a gyermekeink is bátrabban próbálnak ki új dolgokat, nem lesz számukra olyan ijesztő a kudarc, mert tudják, hogy a kudarcok egy kis extra munkával, energiabefektetéssel sikerré formálhatók!
Szeretettel, Reni