2024.03.10.
Egyszer-egyszer az életünk során mindannyian átélhetünk olyan intenzív izgulást, hogy hirtelen meg sem tudunk szólalni... Amikor mondanánk, csak éppen az átélt érzelem sorompót képez a szánknál...
Amikor ez az érzés akár mindennapos - akkor a kialakuló állapotot szelektív mutizmusnak hívják. Ezek a gyerekek olyan mértékű szorongással küzdenek, hogy bizonyos szituációkban képtelenek megszólalni, míg más helyzetekben (többnyire otthoni, számukra biztonságosnak megélt környezetben és személyekkel) oldottan, folyékonyan kommunikálnak.
A szorongásuk megakadályozza őket abban, hogy bizonyos emberekkel beszédbe elegyedjenek, kérdésekre válaszoljanak.
A szervezetük LEFAGYÁS típusú stresszreakciót mutat.
El tudjátok képzelni, milyen kínzó lehet, ha egy egyszerű kérdésre is elönt titeket a jeges dermedtség állapota?
Hogy akár napokon, heteken, hónapokon át ebben a lefagyott állapotban töltöd a napod jelentős részét az oviban vagy az iskolában.
Hogy Te leszel: "a gyerek, aki nem beszél"...
És hogy minden egyes alkalom, amikor nem jön ki válasz belülről a neked szegezett kérdésre, milyen negatívan hat. Mennyire megerősítheti az elkerülő viselkedést.
Ezek a gyerekek végül könnyen a csend rabjaivá válhatnak...
De nem feltétlenül zajlik minden szelektív mutista forgatókönyve a fentebb leírtak szerint.
Az első és legeslegfontosabb lépés, hogy a családtagok, barátok és mindenki, aki a gyermek életének része, tisztában legyen a szelektív mutizmus jellegzetességeivel, a tényekkel (tévhitek helyett).
1. számú tény:
A szelektív mutizmussal élő gyerekek képesek könnyedén és szabadon beszélni, amikor számukra biztonságos, kényelmes szituációban vannak.
2. számú tény:
A szelektív mutizmus hátterében a szorongás áll.
Ezek a gyerekek a megszólalást igénylő helyzetekben túlzott mértékű stresszt élnek át, és lefagyással reagálnak.
3. számú tény:
A szelektív mutizmus előfordulási gyakorisága nagyjából 1 a 140-hez. Azaz a legtöbb iskolában, a legtöbb óvodában vannak ilyen gyermekek, nem is egy.
4. számú tény:
A szelektív mutizmus leggyakrabban 3-5 éves kor körül kezdődik. Ennek a legfőbb oka, hogy ennyi idősen már egyre több személlyel és környezettel kapcsolatba kerülnek, sokan ekkortájt kezdik a közösségbe járást is, amikor el kell hagyniuk a komfortzónájukat.
5. számú tény:
Ez nem egy élethosszig szóló diagnózis - a szelektív mutizmus leküzdhető, megoldható nehézség egy gyermek, család életében!
1. SZÁMÚ TÉVHIT
"A szelektív mutista gyermek döntésén múlik, hogy megszólal-e vagy sem.
Az egyik legnagyobb TÉVHIT a szelektív mutizmussal kapcsolatban, hogy a gyermek szándékosan nem szólal meg.
Épp ellenkezőleg! Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a SZM-sal élő gyerekek szeretnének beszélni, de a szorongásuk miatt képtelenek bizonyos szituációkban megszólalni.
Mi sem szoktunk tudatos döntést hozni arról, hogy egyik-másik szituációban szeretnénk üss-típusú stresszreakciót bemutatni - többnyire épp az a nehéz a stressz-válaszainkkal, hogy automatikusak, ösztönösek, nélkülözik a tudatos átgondolást.
A szelektív mutista gyermek is stresszreakciót él át, csak ő éppen a lefagyás-típusút alkalmazza.
2. SZÁMÚ TÉVHIT:
A szelektív mutizmus oka valamilyen elszenvedett konkrét trauma. Jelenleg ezt nem támasztják alá kutatások, a legtöbb esetben a háttérben nem fedezhető fel traumatikus élmény.
3. SZÁMÚ TÉVHIT:
"Direkt nem beszél! Igazi kis akarnok!"
Sokszor kapják meg ezek a gyerekek a környezetüktől, hogy manipulatívak, ellenállók, makacsok.
Ez is fényévekre van az igazságtól!!! A legtöbb szelektív mutista gyermek természeténél fogva együttműködő, és nem a szituációt akarja kontrollálni a meg nem szólalásával.
A szelektív mutizmus kezelhető, főleg, ha a környezet és a család rendelkezik a megfelelő információkkal, és a tévhitek helyett tényeket tudnak erről az állapotról.