2023.07.18.
Megvan a fejetekben az a jelenet, amikor a királyfi elindul Hamupipőke hátrahagyott cipellőjével megkeresni a lányt?
Gyerekként megrökönyödve hallgattam, hogy a mostohatestvérei képesek voltak a lábukat megcsonkítani, csak azért hogy passzoljon rájuk a a király szerelmét és a vele járó pompát ígérő"csodalábbeli".
Nagyon sokáig a gyereknevelésben is egy kaptafára kínáltak a szülők számára tanácsokat. Leginkább a viselkedés-büntetés síkján mozogva.
Szemtelen volt? - Állítsd a sarokba, ott majd lesz ideje elgondolkodni!
Nem fogadott szót? - 1 hétig nem nézhet tévét!
Valóban ez a helyes stratégia?
Sokan ösztönösen érzik, hogy a büntetéssel nem mennek sokra.
Ők gyakran a helyes viselkedésre építenek fel jutalmazási rendszert.
Ha egy napon át nem veszekedtek a tesóddal, akkor holnap elmegyünk a vidámparkba!
Ha ötöst hozol az iskolából, akkor adok neked 500 forint zsebpénzt!
Pedig, ha jobban belegondolunk, a jutalmakat ígérő nevelési elvek ugyanolyanok, mint a büntetést alkalmazók, csak PEPITÁBAN.
Variációk egy témára.
Nem lépnek túl a viselkedés szintjén.
Pedig ahogy egy cipő nem passzolhat minden lábra (lásd a vérző lábú mostohatestvéreket), úgy a gyereknevelés "viselkedésre büntetéssel/jutalmazással reagálni" metodikája is sántít.
Az ilyen megközelítés csak a cipőt nézi, nem a láb gazdáját.
Azt nézi, hogy itt a skatulya, ebbe kell beleférni.
Ha lötyög, ha szorít, rá se ránts! Hordjad!
Nagyon-nagyon szeretném, ha nem a cipőhöz keresnénk a lábat, hanem a lábhoz a cipőt. Ha azt néznénk, hogy milyen az a gyerek, aki a viselkedésével épp fejtörést okoz nekünk.
- Min ment eddig keresztül?
- Milyen tapasztalatokat szerzett a világról?
- Hogyan működik az idegrendszere?
- Milyen okok lehetnek a viselkedése mögött?
Az a LEGNAGYOBB GOND a viselkedésmódosítás büntető/jutalmazó eszközeivel, hogy csak RÖVID IDEIG működnek. Elsőre talán azt tapasztaljuk, hogy a beígért zsebpénz miatt rendet rak a gyerekünk a szobájában, vagy szorgalmasabban készül az iskolai dolgozatokra, de az így tapasztalt kezdeti fellángolás hamar alábbhagy.
Ha azonban a minket zavaró viselkedésre úgy tekintünk, mint egy ABLAKRA, amelyen keresztül bepillanthatunk a gyermekünk lelkének eseményeibe, ha NYOMKÉNT tekintünk rá, akkor nem fordulhat elő az a klasszikus jelenség, hogy felszámolunk egy viselkedést, de nem elégítjük ki a mögötte meghúzódó szükségletet, így az mint egy búvópatak MÁS FORMÁBAN újra felszínre bukkan.
Ha a "viselkedés egy ablak" szemléleti keretben mozgunk, akkor az érzelemszabályozásba és a megküzdési képességek kialakításába fektetünk szülőként, és nem csupán azon munkálkodunk, hogy külső kontroll alá vonjuk a gyerekünk "külső" viselkedését.
Próbáljátok ki ezt a szemléletet, megéri!
Reni