2022.02.26.
Tegnap a lányaim a szokásos iskolai történések helyett sok nehezen megválaszolható kérdéssel a szívükben érkeztek:
"Mi az, hogy háború?"
"Hol van Ukrajna?"
"Miért háborúznak?"
"Mi fog történni?"
"Mi az a világháború?"
Pedig itthon nem megy tévé, nem hallgatunk rádiót sem.
De a gyermekközösségekben és egy-egy elcsípett itthoni telefonbeszélgetést hallva szembesültek azzal, hogy nagy baj van a világban...
Figyeltem az arcukat, ahogy a válaszaimat próbálták feldolgozni, és csodáltam őket, ahogy ezek után összeszedték a párnákat, és párnacsata-háborúba kezdtek: hosszan, kifulladásig. Aztán még vacsora közben elsüllyesztettek pár kenyér-hadihajót a tányérjukon, és utána - remélem - álmukban már nem cipelték magukkal tovább a világ terheit.
Sajnálom a ma gyermekeit: előbb egy világjárvány, most egy szomszédos országban vívott háború traumatizálja őket.
Segítségképpen összegyűjtöttem pár hasznos tanácsot, amivel támogathatjátok a gyerekeket ebben a nehéz élethelyzetben, hogy legyen a "kezükben esernyő", azaz a környezetből érkező negatív hatásokkal szemben hatékonyan tudják működtetni a védekező mechanizmusaikat!
- Fokozottan ellenőrizzétek milyen tartalmakkal találkoznak: amennyire tudjátok, csökkentsétek minimálisra a híreket, ne sokkolódjanak tovább!
- Ne tabusítsátok a témát! Ne söpörjétek a szőnyeg alá, azzal, hogy nem rájuk tartozik! Ha tudnak róla, akkor már nem lehet törölni a fejeikből! Lehessen a háborúról beszélgetni, arról, hogy ki mit mondott a suliban, arról, hogy Ti szülőként mit gondoltok, mi fog történni, hogyan volt ez régi háborúknál, hogyan születnek a békék. Nem kell, hogy mindenre kész válaszotok legyen, ahol bizonytalanság van bennetek, ott a reményeteket hangosítsátok ki!
- Törekedjetek a reális optimizmusra! Ne bagatellizáljátok a történéseket, de a gyerekek előtt igyekezzetek bizakodó hangon kommunikálni!
- Segítsétek őket, hogy a felgyülemlett feszültségeiket mozgásos játékokban, akár destruktívan (de keretek között) kiélhessék! Lehessen sokat párnacsatázni, labdával falat rugdosni (ezt mondjuk inkább kint ???? ), kardozni, bokszolni, ha jön a jó idő, vízibombázni. A gyerekek veleszületett képessége a játék nyelvén való kommunikáció, ösztönösen jók ebben. Ha esetleg nagyon szabálykövető, jól viselkedő lenne a csemetéd, akkor ott érdemes lehet szülőként felajánlani ilyen játékokat, bátorítani, hogy merje megélni ezeket az érzéseit!
- Segítsétek őket, hogy megtalálják az erőforrásaikat! Gyűjtsétek össze, hogy kikre támaszkodhatnak nehéz élethelyzet esetén! Erősítsétek bennük, hogy nincsenek egyedül! Továbbá keressetek olyan élethelyzeteket, amikor a nehézségekkel sikeresen megküzdöttek!
- Előnyt jelent, ha megtanítjátok őket a testérzeteiket tudatosítani! Váljanak képessé a testi jelzések és a mögöttes érzelmek közötti híd megteremtésére! Próbáljatok ki relaxációs technikákat, magyarázzátok el nekik a test-lélek közötti kapcsolatot, és hogy milyen hatalmas ajándék, ha valaki a teste jelzéseit olvasni tudja!
És utolsó gondolatként a saját reményemet hangosítom ki: bízom benne, hogy hamarosan ismét olyan tartalmakat hozhatok Nektek, mint a dackorszak, a testvérféltékenység! Legyen béke!