2022.07.30.
Apukám sokat mesél nekem a fecskéiről. Évek óta figyeli őket, kölcsönös a szimpátia köztük. A fiókáknak általában nem sok idejük van megerősödni, a több ezer kilométernyi utazásra felkészülni. Valamelyik évben az egyik fiókának nem volt mersze az első szárnypróbálgatáshoz, csak gubbasztott a fészekben, miközben a testvérei már vígan repkedtek. Apum elmondása szerint a szülők minden létező eszközt, szelíd győzködést, hangosabb veszekedést bevetettek, hogy repülésre bírják, míg végül a bátortalan kismadár rászánta magát, és elrugaszkodott a fészekből. Nemsokára már ő is ott körözött a többivel a ház felett.
Sokszor a gyerekeknél is előfordul, hogy egy új élmény felé nem nyitottak, inkább maradnak a jól ismert keretek között, mert ahogy közelítenének a komfortzónájuk pereméhez, bekapcsol náluk a vészjelző rendszer.
L. J. Cohen szerint a legjobb szülői hozzáállás ilyenkor, ha "finoman" ÉS "lökdösve" segítjük őt. Ha a gyermekünk társas helyzetekben félénknek tűnik, akkor szerencsésebb, ha nem ezt a kifejezést használjuk a róla való kommunikációban, mert ez állandó jellemvonásra utal. Érdemesebb úgy fogalmazni, hogy:
- "Több időre van szüksége, hogy feloldódjon!"
- "Kicsit később be fog állni játszani közétek!"
Hagyjunk számára elegendő időt, hogy megfigyelhesse a többieket, hogy a fészek melegéből, vagyis az anyaölből kukucskáljon kifelé. Időnként bátorítólag megkérdezhetjük, hogy van-e kedve csatlakozni, ha nem, akkor még gyűjti az erőt. Ne haragudjunk rá ezért!
Ismerjük el, hogy amit kérünk tőle, az nem könnyű, hogy érthető az a kis remegés ott gyomortájon, vagy az a fura izzadó tenyér... Legyünk mi is büszkék rá, amikor - akár csak egy parányit is - de sikerült magát legyőzve a félelmének a tárgyát megközelítenie.
A SZUPERFÉLÉNK / HIPERBARÁTSÁGOS játékban egy babát/plüsst szerepeltetünk a többi baba előtt, és a karaktertől függően játsszuk el a szerepet - a cél az, hogy megnevettessük a gyermekünket, hogy csökkentsük a feszültségét a társas interakciókkal kapcsolatban.
ÉN AZ UFÓ, TE A SZAKÉRTŐ - ebben a játékban most csöppentünk ide egy messzi-messzi galaxisból, és fogalmunk sincs, hogyan kell felvenni a kapcsolatot az emberekkel. Szerencsénkre épp összetalálkoztunk egy szakértővel (aki történetesen a gyermek), és ő kiképez bennünket. Az elején csináljunk mindent katasztrofálisan, kérdezzünk ilyeneket, hogy:
- "Amikor valakivel beszélek, akkor álljak tőle 5 méter távolságra?"
- "Ha megszólítok valakit, akkor suttognom kell, ugye?"
Jó esetben ilyenkor a gyermekünk rávágja a kívánatos választ. Csillanjon fel a szemünk, és köszönjük meg a szakértői segítségnyújtást! ????
Játékra fel,
Reni