2023.10.25.
Ti szoktatok bátran félni?
Abban a szűk kis keresztmetszetben lenni, ami a "Félek" és a "Bátor vagyok" közös része?
A héten az egyik nálam lévő kisfiú kapcsán ismét előkerült ez a kifejezés, amit annak idején Al Ghaoui Hesna a Holli a hős című meséjében ismertetett.
Sokszor magunkat is emlékeztetnünk kell, a gyermekünkről pedig már nem is beszélve, hogy ugyan megnyomhatja egy-egy esemény a testünk félelem-gombját, DE cselekedhetünk ennek ellenére bátran.
Ha őszinték akarunk lenni, minden fontos, személyes növekedésünkkel összefüggő dolog félelemmel társul.
Komfortzónán belül maradva nincs növekedés.
Komfortzónán kívül meg jön a para.
Álljunk meg egy pillanatra ilyenkor, és tegyük fel a kérdést magunknak vagy a gyermekünknek: amitől tartunk, az félelmetes-biztonságos VAGY félelmetes-veszélyes?
Utóbbinál köszönjük meg az idegrendszerünknek, hogy jelzett, hogy megvédett minket. Az előbbinél viszont érdemes oda kijutni, hogy "jó, jó, köszi agy, hogy ennyire aggódsz értem, de tulajdonképpen biztonságban vagyok".
A héten egy kislány elmesélte nekem, hogy az ovis Anyák napján nem mert kiállni a színpadra, a tanévnyitón viszont:
"Legyőztem magamat, és szerepeltem!" - mondta.
A bátorság sosem egyenlő a végeredménnyel.
A bátorság a testi diszkomfortérzetünk legyőzése.
A cselekvés győzelméé.
Persze szabad ehhez szülői segítséget igénybe venni - nem azért, hogy szülőként eltávolítsunk minden para-dolgot a gyermekünk életéből, hanem hogy abban erősítsük őket, hogy képesek kezelni ezt a diszkomfortérzetet.
Így születnek a hétköznapi HŐSÖK.