2024.03.10.
Szerintetek melyik igaz a szülőségre?
Ösztönös és belülről fakadó, mint a művészet?
Vagy sokkal inkább olyan, mint a tudomány: mérhető, szabályok szerint működtethető, tanult tevékenység?
Amikor a konzultáción ülök a szülőkkel gyakran utalok arra, hogy a gyereknevelés nem matematika. Nem mindig jönnek ki a képletek, bármilyen erőfeszítéssel is akarnánk behelyettesíteni az adatokat. Sehogy sem akar kijönni... Az álmoskás babádat hiába teszed be egy nyugodt szobában a kiságyba, ahelyett, hogy elaludna, kipattan a szeme, és visítva követel Téged. Hmm, pedig az altatási könyv szerint ennek működnie kéne. Vagy olvasod, hogy milyen fontos beszélgetni a kamaszkorú gyermekeddel, és a könyvben leírt csodakérdésre egy "Nem'tom" válaszra futja csupán tőle (pont, mint ha azt kérdezted volna mi volt az ebéd a suliban)...
Szóval akkor ennyit a gyereknevelési könyvekről? Pénzkidobás mind? Elég, ha csak ösztönből kormányozod a gyermekedet a felnőtté válás útján? Végül is, anyáinknak sem roskadozott a polca a legfrissebb gyereknevelési szakkönyvektől. (volt egy Spock-juk, és csókolom...).
Hol itt az igazság, kérem szépen?
Naná ott, ahol általában lenni szokott.
Középtájt.
Ha likvidálod az ösztönöket, hatalmas erőforrástól fosztod meg magatokat. Ha csak könyvből nevelsz, nem látod igazán a másikat. Pedig tulajdonképpen egy jó művész mindig a rendelkezésre álló anyaghoz igazodik. Másképp dolgozik akvarellel és másképp az olajfestékkel. Biztos, hogy más nevelést igényel egy örökmozgó extravertált és egy introvertált álmodozó.
És itt jön a lényeg: hiszen ha csak kalapácsod van, mindent szögnek fogsz nézni... Amikor ösztönből azt hozod, hogy ha a gyerek szemtelen, szobafogságra kell ítélni, akkor nem veszed figyelembe a tudományos eredményeket a büntetés alacsony fokú hatékonyságáról. Ha elvárod, hogy a három évesed azonnal hagyja abba a hisztit (mert mondjuk tőled is elvárták anno...), akkor nem kalkulálod be az idegtudomány felfedezéseit a gyermeki agy korlátozott kapacitásáról és az együtt szabályzás szükségességéről.
Az igazán nagy művészek valamennyi történelmi korban kimondottan jártasak voltak a festékek előállításában, az emberi test anatómiájában (lásd Leonardo da Vinci anatómiai vázlatait).
Miért nélkülöznénk hát pont a gyermeknevelésből a tudományt? Miért ne bővíthetnénk az eszköztárunkat?
Miért nem kérdőjelezhetnénk meg az ösztönös mintáinkat?
Legyetek úgy a gyereknevelési szakirodalommal, mint a halevéssel.
Fogyasszátok tudatosan: vegyétek ki a szálkákat, egyétek meg a hal húsát! Használd a tudomány eredményeit, de ne válogatás nélkül! Igazítsd ahhoz az anyaghoz, amiből Téged és a gyermekedet gyúrtak!
Így válhatsz egyszerre a gyermeknevelés művészévé és tudósává.