2023.01.15.
Egyszer megkérdezte az 1973-ban és 1975-ben háromszoros világbajnok Hargitay András a mesterét Széchy Tamást, hogy miért úszik annyival jobb időket az ő egykori legjobbjaihoz képest a '80-as/'90-es évek sztárja, a szintén többszörös világbajnok és olimpiai bajnok Darnyi Tamás.
- "Annyival jobb nálam? Annyival jobban dolgozik edzésen?" - faggatta Széchyt.
- "Nem. Én tudok annyival többet" - hangzott a lakonikus válasz.
Minden mesterségre igaz, hogy nem lehet egyből jól csinálni.
A szülőségre meg aztán pláne.
Ha nagyon rápörgünk arra, hogy csak a tökéletes szülői teljesítmény az elfogadható, akkor garantáltan folytonos kudarcra kárhoztatjuk saját magunkat.
Ismeritek a tanmesét a fazekas osztályról?
David Bayles ésTed Orland könyvében, az Art & Fear-ben olvasható a történet, miszerint egy keramikus tanár az első napon két felé osztotta az osztályát. Az egyik csoportnak azt mondta, hogy az elkészült edények MENNYISÉGE alapján fognak osztályzatot kapni (mérlegen lemérve, hogy ki mennyire sok agyagot használt), a másik csoportnak pedig azt, hogy őket egyetlen egy elkészült edény MINŐSÉGE alapján értékeli majd.
Amikor az értékelésre került a sor, meglepően konstatálták a tényt, hogy a legjobb minőségű edényeket a mennyiségi csoportba soroltak készítették, akik a sok-sok edény készítése közben hibáikból tanulva egyre ügyesebbé váltak, míg akik a tökéletes edény elkészítésével foglalatoskodtak a nagyszabású tervük mellett nem sok egyebet tudtak felmutatni.
Hányszor éljük meg azt szülőként, hogy annyira akarunk valamit jól csinálni, annyira eltervezzük, annyit készülünk rá fejben, aztán a kivitelezés már sántít, hogy azt ne mondjam kudarcos.
Kérjük át magunkat az Élettől a mennyiségi csoportba!
Adjuk meg magunknak a hibákból tanulás lehetőségét!
Legyünk tisztában azzal, hogy a mennyiség vezet majd minőséghez!
Hogy ha elég sokszor csinálunk valamit a jóra törekedve szülőként, akkor az előbb-utóbb elég jóvá is válik.
Mert már a Nike is megmondta, hogy csak csinálni kell!