2022.03.16.
- "Hogy vagy?"
- "Jól."
- "Kicsit bővebben?"
- "Nem jól."
Szakállas vicc, de jól visszaadja azt a gyakori helyzetet, amivel pszichológusként is gyakran találkozom. Valahogy nehezünkre esik a testi/lelki állapotunkhoz leginkább passzoló érzés megtalálása, sokszor csak ebben a jó/rossz dichotómiában gondolkodunk.
Holott az emberi lélek ennél százszorta komplikáltabb, egyszerre akár több érzésnek is helyet adó fészek.
Ha láttátok az Agymanók című filmet, akkor bizonyára könnyen el tudjátok képzelni, milyen lehet "odabent", mikor ezek az érzések próbálnak irányításhoz jutni!
Az első lépés a magunkkal "jól-levés" irányába, hogy az érzéseinket néven nevezzük, ha megkeressük, ki penderült az irányítópultnál kapitányi pozícióba!
Dühös vagyok? Frusztrált? Kimerült? Unatkozó? Egyszerre mindegyik?
Vagy épp szerelmes? Aggódom valami miatt? Izgulok? Undorodom? Vicceskedő kedvemben vagyok? Esetleg ingerlékeny?
A kellemes, pozitív érzésekkel sokszor még elboldogulunk.
De ha épp negatív emóciókat élünk át, azokat már nehezen verbalizáljuk. Pedig, ahogy Illyés Gyula írta:
"Ím, a példa, hogy ki szépen kimondja a rettenetet,
azzal föl is oldja..."
A kínzó, szorongató, sokszor szégyellt érzések "megszelídítéséhez" vezető első lépcsőfok ezeknek a tudatosítása és szavakba öntése.
Szülőként fontos, hogy ehhez mintát adjunk, a gyerekek érzelmi intelligenciájának fejlesztése javarészt rajtunk múlik.
Remek könyvek, játékok állnak már rendelkezésre, melyek segítik az érzelmi szókincs növelését, gyermekpszichológusként a hozzám forduló gyerekekkel is minden foglalkozáson szánunk időt az érzéseink kommunikálására. Érdemes otthon is minden nap játékos formában beszélgetni az érzéseinkről, akár hasonló ábrák, emotikonok segítségével, mint amit képként itt láthattok.