2023.02.24.
Egy csecsemő még nem tudja magát szabályozni.
Szerencsére tőlük még nem is várják el túl sokan.
De arról sokszor megfeledkezünk, hogy az érzelmi önszabályozás tanult folyamat, a környezet és a gyermek kölcsönhatásán keresztül erősödik meg.
Az önszabályozás képessége alá számos terület tartozik:
- impulzuskontroll (egy mentális stop gomb használatának tudománya)
- az aktuális érzés beazonosítása és a megfelelő megküzdési stratégia kiválasztása
- a viselkedés megtervezésének és szervezésének képessége a konstruktív problémamegoldás érdekében
Azok a gyermekek, akik jobbak az önszabályozás terén, nagyobb valószínűséggel teljesítenek jól az iskolában, jobban tudják a kortárskapcsolataikat működtetni, a felnőttekkel is szorosabb kapcsolatokat alakítanak ki, és kevesebb viselkedési nehézséggel küzdenek.
Jó esetben kisiskolás korra már kialakul annyi rutin, hogy egyre többször sikerül az indulatokat megszelídíteni, a nehéz érzéseket elhordozni.
Ugyanakkor hajlamosak vagyunk valahogy készpénznek venni, hogy ez majd csak úgy magától megtörténik, mint mondjuk a fogváltás.
De ennél egy picit több kell hozzá.
Tudjátok mire van ehhez leginkább szükség?
A piramis középső szakaszára, az úgynevezett együttszabályozási élményekre (angolul co-regulation).
Noha az önszabályozás ahogy a nevében is benne van, az egyén képességére és az egyénben lejátszódó folyamatokra utal, ez a képesség-együttes a másokkal való interakciók sorozatában fejlődik ki.
Azaz egy gyermek először azt tanulja meg, hogy másokkal együtt kerül szabályozást igénylő szituációkba. Azt a folyamatot, amelynek során a gyermeket gondozók segítséget nyújtanak a gyermeknek, hogy kifejlessze a saját önszabályozási eszköztárát, ko-regulációnak nevezzük.
Ez egy INTERAKTÍV folyamat, amiben a gyermek és az őt gondozó személy KÖZÖSEN vesz részt, olyankor, amikor a gyermek érzelmileg elárasztódott, kiborult, amikor a saját szabályozó funkciói még nem elég erősek ahhoz, hogy egyedül kisimítsák az emocionális hullámokat.
A szülő a saját rutinosabb, tapasztaltabb önszabályozási kapacitásával a gyermek rendelkezésére áll, "mintegy kölcsönad" a sajátjából.
Ha ez kellő gyakorisággal, kellően hosszú ideig ismétlődik, a gyermek egyre inkább kialakítja magában a rugalmasság, a reziliencia képességét, és egyre inkább lesz maga is annak a készségnek a birtokában, hogy saját érzelmeinek tengerén bátran hajózzon!
Fontos megjegyezni, hogy egy-egy érzelmi vihar közeledtével mi a szülői nulladik lépés.
- Lépj egy lépést hátra a szituációtól!
- Reagálás helyett inkább válaszolj a felmerülő helyzetre!
- Végy egy mély levegőt! Figyeld meg a gyermeked viselkedését!
- HA szükséges, lépj fel segítőként: akár szavakkal, akár érintéssel!
Ha húzós napokat éltek, ha sok a "vihar" felétek, emlékezzetek erre a piramisra, és adjatok kölcsön a sajátból, tekintsetek erre úgy, mint a legjobb "befektetésre", ami busásan megtérül majd!