2022.07.30.
"Ne gondolj a fehér elefántra! Egyáltalán ne. Eszedbe ne jusson egy fehér elefánt!" - találkoztatok már ezzel a felszólítással?
Persze a legtöbbünk képzeletében ilyenkor, ha komolyan vettük a fenti utasítást, akkor megjelenik egy fehér elefánt, mert az agyunk így működik, minél több erőt teszünk abba, hogy ne gondoljunk valamire, annál nehezebb kiűzni a gondolataink közül.
Daniel Wegner, a Harvard Egyetem professzora ezt az agy ironikus folyamatának nevezi: azaz, ha erős stressz, fokozott pszichés igénybevétel alatt állunk, vagy ha nagyon sok energiát fektetünk egy gondolat száműzésébe, akkor azzal pont az ellenkező hatást érjük el, a gondolat sziklaszilárddá kövül az elménkben.
Ezért sokszor nem hatékonyak azok a tanácsok, amelyeket a szorongató gondolatok száműzésére a gyerekek hallhatnak.
- "Ne is foglalkozz vele!"
- "Nyugi, nem lesz semmi gond!"
- "Ne aggódj!"
De akkor HOGYAN SEGÍTSÜNK, hogy a gyermekünk tényleg megnyugodjon, és valóban ne kínozzák a szorongató gondolatai?
Sokszor egy paradoxon jelenti a megoldást: elfogadni ezeket a kínzó gondolatokat, azért, hogy átalakíthatóvá váljanak, és végül ezáltal csökkenjen a hozzájuk kapcsolódó negatív érzéscsomag.
Az alábbiakban ehhez az elfogadó-átalakító folyamathoz ajánlok pár JÁTÉKOT!
1. AGGÓDÓ PERCEK
A gyermek számára elkülönítünk a napjából 10-15 percet, amikor csak és kizárólag az aggodalmával foglakozhat. Ez a gyakorlat megszakítja azt a rossz tendenciát, hogy az elfojtott aggodalmak pont a lefekvés előtti megnyugváskor hívatlanul felbukkanjanak.
Az esti rutin legelejére (mondjuk amíg, mi a vacsorát készítjük) érdemes beilleszteni ezt az időszakot, aminek akkor pont jó a hossza, ha elég hosszú ahhoz, hogy a gyermekünk számára a nyomasztó gondolatai kissé már unalmassá válnak. Az olyan aggodalmakat pedig, amelyek a "hivatali időn kívül" bukkannak fel, szépen el lehet utasítani azzal, hogy: "Bocsi, záróra volt, de holnap is lesz Aggódó percek, addig várnod kell!"
2. AGGÓDÓ BABÁK / AGGÓDÓ DOBOZ
Guatemalában apró figurákat adnak a gyerekek kezébe, akiknek a fülébe elsuttoghatják aggodalmaikat. Egy-egy pici baba, aki ítélkezés nélkül végighallgatja, sokat segíthet olyankor, ha a gyermek nehezen vállalja fel az érzéseit egy felnőtt előtt.
Hasonló szerepet tölthet be egy doboz is, amibe kis cédulákra leírva kerülnek be a kínzó gondolatok. Nagyobbaknál pedig a naplóírás is kihúzhatja a szorongás méregfogát.
3. MI VAN MÉG?
Amikor egy szorongató gondolat felüti a fejét, gyakran az egész agyi kapacitásunkat leköti, és ilyenkor nagyon nehéz nem csak újra és újra ugyanazt a félelmet mantrázni. Ha azt látjuk, hogy a gyermekünk beleragadt egy ilyen gondolatba, akkor tegyük fel neki azt a kérdést, hogy:
- "Ok, és mi lesz azután?" - és ilyenkor kiderülhet, hogy tulajdonképpen az igazán fontos dolgok nem változnak: az ég ugyanolyan kék marad, a Nap is felkel másnap, a szülők is úgyanúgy szeretni fogják...
4. TEDD VICCESSÉ!
Daniel Siegel agykutató szerint az ijesztő képek elhessegetése helyett felajánlhatjuk a gyermekünknek azt is, hogy fesse át a képet viccesre, tegye mulatságossá a félelme tárgyát.
Harry Potterék is ezt a technikát alkalmazzák, amikor ki-ki a maga mumusával néz szembe: a mumus a regényben egy olyan alakváltó lény, ami mindig azt a formát ölti, amitől a hozzá legközelebb álló személy a legjobban fél. Egyedül a nevetéssel lehet ártalmatlanná tenni, a "Comikulissimus" varázsigével a mumus nevetséges, kevéssé ijesztő alakot ölt, amitől a varázslóban a félelem enyhül, és helyét átveszi a nevetés, így a mumus már nem ijesztő többé.
A most és a korábbi posztokban felsorolt játékok kipróbálását lehet, hogy először kétkedve fogadják majd a gyermekeink, hiszen pont ez a természetük sajátja, hogy kételyekkel vannak tele.
A felsorolt módszereket nem szabad rájuk erőltetni, de talán kísérletként feltüntethetjük őket, amik egy próbát azért megérnek.
Játékra fel,
Reni
Forrás: L.J. Cohen: Legyőzzük a félelmet c. könyve