2022.07.30.

- "Nem akarok róla beszélni!" - Ismerős, ugye?
Sokszor falakba ütközünk szülőként, amikor szeretnénk a gyermekünkkel a szorongásának okáról vagy magáról az érzésről beszélgetni.
Gyakori, hogy a gyerekek "struccpolitikát" folytatnak, és szélsőséges elkerülő viselkedéssel próbálják meg magukat távol tartani a kínzó gondolatoktól!
Sajnos azonban ez kimondottan rossz taktika - mint a szőnyeg alá söpört koszhegyek, ezek az elhallgattatott gondolatok a legóvatlanabb pillanatokban üthetik fel a fejüket, és kényszerítik térdre a gyerkőcöt...
Jól ismert tézis, hogy mégis érdemes forszírozni a beszélgetést, mert a beszéd a szorongás oldásának egyik legjobb eszköze.
Illyés Gyula így fogalmazta ezt meg Bartók című versében:
"Ím, a példa, hogy ki szépen kimondja. a rettenetet, azzal föl is oldja..."
Louis Cozolino neurológus szerint a történetmondás integrálja a különféle agyi idegpályákat, és az ijesztő élmények szavakba öntése elengedhetetlen ahhoz, hogy később ne térjenek vissza félelmetes alakot öltve.
MIKÉNT oldható fel ez a patthelyzet, hogy amikor szorongunk, akkor beszélnünk kéne, de ilyenkor egyáltalán nem akaródzik beszélnünk?
Érdemes megkeresni azt a vékony mezsgyét, ami a teljes elzárkózás és az élmény felidézése miatti érzelemelárasztás között húzódik, és gyerekek esetében mi más lenne alkalmasabb ennek a keskeny határnak a kitapogatásában, mint a JÁTÉK?
1. AGYI TÁVKAPCSOLÓ
Daniel Siegel pszichiáter technikája kreatív megoldást jelenthet ezekben az esetekben. Idézem:
"ezzel a belső távirányítóval a gyermek megállíthatja, vissza- és előrepörgetheti az eseményeket, ezáltal maga kontrollálhatja, mikor mennyi "néz vissza" belőlük." A legijesztőbb részek ezáltal akár át is tekerhetőek. Úgy is játszhatjuk, hogy a felnőtt az, aki mesél, és a gyermek hozza meg a távirányító működésére vonatkozó döntéseket.
2. ALKOSS METAFORÁT!
Félelmetes dolgokról vagy magáról a félelemről könnyebb úgy beszélgetni, hogy metaforát használunk, ezzel a gyermek ellenállása is csökken. A metafora varázserejét használják ki egyébként a mesék is, segítve, hogy a közvetlen kimondás fájdalmassága helyett szimbólumokat kínálnak a nehéz témákról való beszélgetéshez.
L. J. Cohen Legyőzzük a félelmet című könyvében többször említi a mozigépész metaforáját. A szorongó mozigépész a fejünkben lévő vászonra vetít félelmetes képeket. A gyerekeket bátorítani lehet, hogy elegyedjenek szóba a mozigépésszel, kérjék számon a látottakért, vagy egyszerűen csak közöljék vele, hogy ha nem vetít más filmeket, akkor ők kisétálnak a teremből.
3. ZSUPSZ-PUFF-ÁÁÁ
Ez azoknál a gyerekeknél lehet gyógyító technika, akik még túl kicsik ahhoz, hogy a szavak szintjén mondják el az ijedelmüket.
Ilyenkor mi öntjük szavakba,formáljuk mesélhető történetté, méghozzá úgy, hogy minél több érzelemkifejezés legyen benne.
Ilyenkor egy kicsit eltúlozva, színészkedve játsszuk el neki az eseményt, ha kéri, akkor ismételjük, ha nevet, akkor jó úton járunk!
Ne felejtsük, a gyerekek elsődleges nyelve a játék, így ha játékkal megközelíthető a szorongása, a félelmet kiváltó élmény, akkor az felér egy felnőttként történet formájában elmesélt ijedelemhez, a játékkal ugyanúgy "kibeszéli magából", mint később, nagykorában szavakon keresztül.
Játékra fel,
Reni
Forrás: L. J. Cohen: Legyőzzük a félelmet c. könyve