2022.07.30.
- "Milán sokkal szebben énekel..."
- "Kitti ezerszer jobban tudja a szorzótáblát..."
Ha gyereket nevelünk, jó eséllyel belefutottunk már olyan helyzetekbe, amikor szívünk csücske azért ódzkodott valamit megtenni vagy kipróbálni, mert egy ismerős gyerek azt sokkal jobban csinálja, szebben rajzol, ügyesebben mondja a verset, vagy fürgébben megy végig az akadálypályán.
Az össszehasonlítgatásosdi-játékba persze mi, szülőként is simán belegyalogolunk (jó esetben csak belső monológ formájában, rosszabb esetben hangosan ki is mondva az alábbihoz hasonló bezzegeléseket):
"A szomszéd gyerekei bezzeg tudnak szépen köszönni!"
"Bezzeg a nővéred sokkal szorgalmasabb volt!"
Ha még egy kis MINDIG / SOHA felütéssel is megtoldjuk ezeket a mondatokat, akkor aztán gyerek legyen a talpán, akiben nem rögzül a másokhoz való viszonyítás kényszere.
Fontos kiemelni, hogy nem a viszonyítással van baj önmagában. Hanem, hogy MIHEZ viszonyítunk.
Ha magunkhoz mérjük a produkciónkat, ha a tegnapi teljesítményünkhöz, ha ahhoz a szinthez, ahol jelenleg tartunk, akkor nemhogy kerülendő, hanem ajánlott is.
Ha eddig csak 70%-ot tudtunk valamiből, akkor egy 75%-os eredmény maga a csoda, függetlenül attól, hogy a padtársnak, a szomszéd gyerekének, az osztály átlagának a teljesítménye mondjuk 90%-os.
Szép énekhanggal eltrillázni egy dallamat, nem nagy kunszt.
Az olyannal, mint ami nekem adatott, na, az már bravúros!!!
Ilyenkor, az év végi bizonyítványok, oklevél-cunamik Facebook-os áradatában különösen fontos, hogy a gyermekeinknek azt az üzenetet közvetítsük, hogy az ő teljesítményük, az ő munkájuk, ha beleadtak apait-anyait, megsüvegelendő, és nem csak akkor jár a vállveregetés, ha a polgármesterrel pózolhatott egy fotón.
Tanítsuk őket (és mutassunk is példát rá), hogy magunkat felülmúlni, a saját legjobbunkat nyújtani remek érzés, segítsük őket, hogy a teljesítménnyel kapcsolatos iránytűjük mágnese mindig belülre mutasson!
Szeretettel,
Reni