2025.04.03.
Nem ritka, hogy egy család minden tagja ugyanahhoz a fodrászhoz jár. Sőt, lehet kedvenc hentese / zöldségese is egy-egy családnak.
Járhat ugyanahhoz a kozmetikushoz egyidejűleg a nagymama, a lánya és az unokája.
A pszichológusnál viszont más íratlan szabályok vannak érvényben.
Gyakran szokott a munkám során felmerülni az, hogy testvéreket szeretnének hozzám hozni. Egyik héten az egyiket, másik héten a másikat.
Sajnos ez a hatékony pszichológusi munkát hátráltatná (kivéve, ha a tesóknak egymással van baja, akkor lehetnek egyszerre a terápiás térben, de akkor sem váltott műszakban).
9 okom van az ilyen megkereséseknél a nemet mondásra!
1. Titoktartás és bizalom sérülése – A testvérek közötti kapcsolatok miatt nehéz lehet biztosítani, hogy egyik fél se érezze magát háttérbe szorítva vagy elárulva, még ha a pszichológus megőrzi is a titoktartást.
2. Lojalitáskonfliktus – A testvérek rivalizálása vagy egymással szembeni érzelmei befolyásolhatják a terápiás munkát. Egyikük úgy érezheti, hogy a pszichológus „pártoskodik” vagy jobban érti a másikat.
3. Eltérő szükségletek – Minden gyermek egyedi terápiás megközelítést igényel. Ha ugyanaz a szakember dolgozik a testvérekkel, nehéz lehet teljesen függetlenül kezelni az egyéni problémáikat.
4. Projektív dinamika – A testvérek problémái gyakran egymással is összefüggnek. A pszichológus tudattalanul is összekapcsolhatja őket, ami torzíthatja a terápiás folyamatot.
5. Szülői elvárások kezelése – A szülők elvárhatják, hogy a pszichológus egyensúlyban kezelje a testvéreket, vagy „igazságot tegyen” közöttük, ami nehezíti a terápiás fókusz fenntartását.
6. Szerepkonfliktus a pszichológus számára – A terapeuta számára megterhelő lehet, hogy két eltérő terápiás folyamatot vezessen úgy, hogy azok nem befolyásolják egymást, főleg ha a testvérek problémái összefüggenek.
7. Egyéni fejlődés akadályozása – A testvérek közötti kapcsolat hatással lehet a terápiás önkifejezésre. Ha tudják, hogy ugyanaz a szakember foglalkozik a másik testvérrel is, előfordulhat, hogy kevésbé mernek őszintén megnyílni.
8. Összehasonlítás veszélye – Még ha a pszichológus el is kerüli az összehasonlítást, a testvérek vagy a szülők önkéntelenül is versenyt érezhetnek egymás között, hogy „ki halad jobban” a terápiában.
9. Határkezelési nehézségek – A terápiás keretek fenntartása (pl. információmegosztás, külön kezelt problémák) bonyolultabb lehet, ami csökkentheti a terápia hatékonyságát.
Ha testvérek pszichológiai támogatásra szorulnak, érdemes különböző szakemberekkel dolgozniuk, vagy családterápiás megközelítést választani, amely a teljes családi rendszert vizsgálja.
És még egy gondolat az utolsó szó jogán:
a testvérek olyan sok mindenen osztozkodnak: a szüleiken, a családtagjaikon, a hobbijaikon, iskolájukon, hadd ne kelljen még a pszichológusokat is megosztani a másikkal!
Hadd lehessen a pszichológus és közte kialakuló bizalmi kapcsolat egy olyan erőforrás a számukra, amelyben csak ők látszanak!