2024.07.07.
"Miért nem bír legalább egy Helló-t kinyögni?"
"Legalább annyit mondhatna, hogy köszönöm!"
Ha a gyermeked félénkebb típus, akkor szinte biztos irigykedtél már azokra a szülőtársaidra, akiknek a gyerekei hangos, napszaknak megfelelően, illemtankönyvekbe illően, hangosan és mosolygósan köszönnek az oviba érve vagy ismerőssel találkozva.
Te pedig vérrel-verejtékkel kínlódsz, hogy a gyerkőcödnek legalább egy halvány "Csókolom" elhagyja a száját.
A szelektív mutizmussal küzdő gyermeknek (de továbbmegyek: a szociális szorongással küzdőknek is...) a "szia / kérem / köszönöm / bocsánat" típusú szavak kimondása a szokottnál is nehezebb.
Mi lehet ennek az oka?
1. Először is a társas nyomás szorongást fokozó hatását nevezném meg. Ha nem mondod ezeket, félő, hogy a többiek faragatlannak, udvariatlannak bélyegeznek meg. És pont ettől fél egy szociálisan szorongó - hogy a többiek negatívan megítélik.
2. A szelektív mutizmussal élő gyermek valószínűleg már nagy rutinra tett szert ezeknek a szavaknak a visszatartásában. Amikor arra kérjük, hogy köszönjön meg valamit, vagy üdvözöljön valakit, önkéntelenül is a reflektorfénybe állítjuk őt. A gyermek viszont a szorongása miatt nem tud megszólalni, így ezekhez a szavakhoz a "nem tudom kimondani őket" élménye társul. Ezzel elindul egy negatív megerősítési kör.
3. Az sem mellékes, hogy a köszönés kapcsolatindító formula. Elkezdeni valamit pedig sokkal nehezebb, mint folytatni. (Ezt nem is kell bővebben magyarázni... ) A gyermek felé ilyen esetben nem hangzott el kérdés, amire válaszolnia kellene, hanem azt várnánk el tőle, hogy ő kezdeményezzen kommunikációt. Ez pedig nehéz dió a javából!
4. Köszönésnél nincs bemelegedési idő, egyből bele kell csapni a lecsóba! A szelektív mutizmussal élő gyermeknek nincs ideje arra, hogy megbarátkozzon a másik személy jelenlétével, hanem rögtön in medias res bele kell kezdeni!
Mit tehetünk, hogy a trükkös szavakkal is megbarátkozzon a gyermekünk?
- Legfontosabb, hogy ne forszírozzuk folyton a köszönést - hagyjuk a szorongási létra végére! Jussunk el odáig, hogy megbarátkozott a mások kérdéseire való válaszolással, és csak utána következzen a köszönés begyakorlása!
- Amennyire csak lehet, csökkentsük a szorongását ezekben a szituációkban - ne mondjunk olyat, hogy mit fognak rólad gondolni a többiek!
- Ne adjuk direkt utasításba a köszönést - éppen ellenkező hatást fog kiváltani!
- Ajánljunk számára alternatívákat a verbális megszólalások helyett: integetést helló helyett vagy köszönő levelet kimondott köszönöm helyett!
- És legfőképpen: mi se gondoljunk a gyermekünkre udvariatlan, modortalan fráterként - lássuk a helyzetet a fentebb leírtak fényében!
Szeretettel,
Reni