2023.09.08.
Mindannyian rettegünk szülőként attól, hogy a gyermekünket kipécézi magának egy-egy hangadó agresszor az oviban / suliban. Hogy ő lesz a mindennapos piszkálódások állandó elszenvedője. Félünk attól, hogy ki védi meg, ha mi nem vagyunk mellette. Gyerekközösségekben régen és most is ismert jelenség egymás szekálása. Ha végigolvasod ezt az írást, megtudhatod, milyen készségekkel érdemes felvértezned a gyermekedet, hogy ne ő legyen a céltábla!
Az a tapasztalatom, hogy a piszkálódásokkal szemben a szülők kétféle taktikát szoktak a gyermeküknek javasolni:
- Ha ütnek, üss vissza! Te ne kezdeményezz, de ne is hagyd magad!
- Engedd el a füled mellett, bármit is mondanak! Hagyd rá, ne is figyelj oda!
Meglátásom szerint egyik sem igazán jó stratégia.
Az elsőnél, mely a szemet szemért elv modern manifesztációja, tulajdonképpen legalizáljuk az agressziót. Amit a másiknál kifogásolunk, azt válaszként már megengedhetőnek tartjuk. Tudnunk kell, hogy belemenni egy ilyen, akár verbális, csihipuhiba, sosem vezet jóra. Mindkét érintett úgy érzékeli majd, hogy ő nagyobbat kapott, neki jobban fáj, naná, hogy meg kell torolnia az őt ért sérelmet.
A második tanács szintén rossz irányt mutat. Azt várjuk el ugyanis ilyenkor a gyermekünktől, hogy pókerarccal tűrje a pofonokat, sőt még mosolyogjons is hozzájuk. Azt tanítjuk neki ezzel a mondattal, hogy a saját határait nem kell védenie, hogy teste-lelke védőburkát bárki a kénye-kedve szerint megsértheti.
Ennél a pontnál néznek rám a szülők értetlenül. Ha nem is üt vissza, és nem is engedi el a füle mellett a bántásokat, akkor milyen eszköze marad?
Pedig szerintem van arany középút. Védhetem úgy a saját határaimat, hogy ezzel párhuzamosan nem sértem meg másokét.
Melyek azok a készségek, amelyek ebben segítik a gyermekünket? Nézzük a listát!
1. Segítsd, hogy legyenek támogató kapcsolatai a közösségen belül!
Az iskolai zaklatók előszeretettel támadnak egyedül álló célpontra. Ha a gyermekednek van társasága, még ha csupán 1-2 főből is áll, akkor máris sokkal védettebb. Bátorítsd, hogy keresse a neki szimpatikus kortársak vagy nevelők társaságát!
2. Támogasd, hogy kommunikálhasson a tapasztalatairól!
A piszkálódásban élen járó gyerekek gyakran nagyon ügyes manipulátorok is, jól kiismerik magukat a társas közegben. Ők az időzítés nagymesterei is, pontosan tisztában vannak vele, mikor érdemes odaszúrniuk, mikor nem látja senki. Mesélj erről a gyermekednek, bátorítsd, hogy ezekre az általa észlelt atrocitásokra mások figyelmét is felhívja, ne lehessen évekig a tanárok háta mögött piszkálni valakit!
3. Rehabilitáljátok az árulkodás fogalmát!
Sokszor azért nem szereznek tudomást a gyermek körüli felnőttek az iskolai zaklatás jelenségéről, mert a gyerekek ezt árulkodásnak tekintik, legalábbis a zaklató ezeket a próbálkozásokat árulkodásnak minősíti. Árulkodásról akkor van szó, ha a másikat be akarom sározni, de amit a másik tesz vagy mond, igazából senkinek sem árt. Magam vagy mások védelmét jelenti ugyanakkor minden olyan kommunikáció, amely során felhívom egy felnőtt figyelmét arra, hogy valakit szóval vagy tettel bántanak a környezetemben.
4. Tanítsd meg, hogy gyorsan cselekedjen!
Gyakran a bántalmazó enyhébb formákkal kezdi a szekálást, először mondjuk csak csúfol vagy pletykákat terjeszt. Viszont miután megbizonyosodik afelől, hogy az áldozat nem tesz védekező lépéseket, a viselkedése gyakran szélsőséges irányba tolódik: egyre durvább dolgokat enged meg magának az áldozatával szemben. Ezért nagyon fontos arra is megtanítanod a gyermekedet, hogy aki gyorsan cselekszik, gyorsan kér segítséget, az sokkal enyhébb sebesülésekkel tud kiszállni a játszmából.
5. Beszélj neki az asszertív kommunikációról!
Érdemes szerepjátékokkal begyakorolni, mit is jelent asszertívnek lenni, miben különbözik az agresszív és a szubmisszív (alárendelődő) kommunikációtól! Jó, ha van a tarsolyában egy-két könnyedén előhúzható mondat, amellyel a határait megvédheti, anélkül, hogy ő maga támadásba lendülne!
Kicsiknek be lehet vezetni három állatfigurát, akik ezt a három fajta kommunikációs stílust megtestesítik: lehet farkas az agresszor, bárány vagy teknős az alárendelődő, és bagoly az asszertív szereplője a közösen eljátszott történeteknek!
6. Tanítsd meg a kommunikációját erősítő nonverbális jelekre!
A gyerekekkel otthon be lehet gyakorolni, miként lehet a testtartásunkkal, hangunkkal azt a benyomást kelteni, hogy erősek vagyunk és magabiztosak.
Támadás esetén a támadóval szemkontaktust tartani, a hangtónusunkat kissé mélyíteni, hallhatóan, nem kiabálva beszélni, magunkat kihúzva válaszolni az agresszor provokációjára fél siker. Ezekből ugyanis az jön le, hogy a megtámadott nem ijedt meg a szekálójától, határozottan, bátran kiáll magáért. Ennyi sokszor elég is ahhoz, hogy a támadó inkább más áldozat után nézzen.